Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LAJVÉR TÖRTÉNETE I

2008.02.02

 

Lajvér Története

   

A geológiai értelembe vett egyedidő foglalja magában a jégkorszakot (pleisztocén), melyet a Polaritás jogán még ma is a régi négyes beosztás szerint:-Gűnz,Mindel,Riss és Wűrmeljegesedés néven taglal földtörténet.

 

„Penck,a.-Brükner,E.:Die Alpen im Eiszeitalter,Leipzing,1919.

 

Az Alpok közelében máig fennmaradt négy jégkori kistóban:Güncz,Mindel,Riss,Würm,az egykori jégkorszakok tevékenységének nyomai alapján mutatták ki a négy nagy eljegesedését, és róluk nevezték el a korszakot.

Ennek a felszínfejlődési folyamata,klímaváltozásai hozták létre tájunk és környezetének mai domborzat-és vízrajzát.

A térségünket ma is meghatározó alakulat a jégkori Szekszárdi-dombság,mely a középpleisztocén  végén már bizonyítottan magasan fekvő terület volt.

A lösz a jégkor legjellegzetesebb emléke,térségünkben,glaciálisonként 1-8m ülepedett le ezerévenként belőle.Világhírü a paksi téglagyár”lösz múzeuma”melyről csaknem az egész jégkor története kimutatható.A jégkorszak eljegesedéseinek láncolataiban a Dunától délkeleti része a faövezetben,ugyanakkor a tundra övezetben is tartozott.A kialakult löszsztyeppe éghajlat,s a növényi viszonyok olyan kedvező környezetet teremtettek,hogy az ember és a nagytestű növényevők jól megélhettek itt.

Az ember jelenléte a környéken a legrégebbi kórtól napjainkig kimutatható.

Lajvéron ugyan még nem került elő kőkori lelet,de a környékén:Mórágy,Őcsény,Szekszárd,Nyék kőkori leletei ugyan valószínűvé teszik,hogy falunk határában és vidékén is éltek már emberek.

A 2006-2007-ben folytatott ásatások bizonyították Lajvér falu határában,hogy már   a kőkorszakban is éltek itt emberek.

 

 

 

8000 év a Lajvér mentén 

 

 

Napokon belül befejeződik a leendő M6 autópálya nyomvonalán, a Keleti-Mecsek és a Sárköz határán, Alsónyék és Bátaszék között, a mesterséges medrű Lajvér-patak északi partján elhelyezkedő nagykiterjedésű régészeti lelőhely feltárása. 2006. október 27. és 2007. szeptember 30. között összesen 50 ezer m2-n folyt a munka. Az igen nagy területen, közel
10 hektáron folyó feltárás során számos szenzációs régészeti jelenség és tárgy került napvilágra - tudtuk meg Gallina Zsolt régésztől, a kutatómunka irányítójától. Elmondása szerint a letelepedett, növénytermesztő, állattartó gazdálkodás a Közel-Keletről 10 ezer évvel ezelőtt indulva fokozatosan terjedt el Európában délkelet-északnyugati irányban haladva, a folyók mentén. A faluszerű településekkel jellemezhető kultúra a Balkán meghódítása után nagyjából
8 ezer évvel ezelőtt érte el a Kárpát-medencét, majd évi egy kilométeres sebességgel haladt tovább.

 

   

Milyen korból származó leletek kerültek elő a kutatás során?
A legkorábbi korszak, a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia kultúrája. A 7500 éves időszakot egy nagyobb, ívelt, teljes hosszán valószínűleg kör alakú árok mellett több száz gödör képviselte. Az általa körülvett területet sajnos jelenleg a Lajvér-patak és annak töltése fedi. Jellegzetesek a nagyméretű árokszerű gödrök, melyek közül kettő alján egy-egy csontvázas temetkezést találtunk. A kerámiaanyag sajátosságai (kevés bekarcolt vonaldísz, perem alatti ujjbenyomkodásos díszítés) alapján a kultúra korai periódusához tartoztak. A soron következő késő neolitikus - kora rézkori Lengyeli kultúra a lelőhely legjelentősebb és legkiterjedtebb korszaka (a kultúra elnevezését a Tolna megyei Lengyel községről kapta, ahol az első jelentősebb lelőhelye származik e kornak).
Ebből a korból kb. 700 db 6-6,5 ezer éves sírt találtunk. Ehhez fogható nagyságú korabeli, azaz neolit temetőt Magyarországon még nem tártak fel. A Közép-Európa-szerte elterjedt Lengyeli kultúrának pedig ez a legnagyobb temetője. A halottakat valamelyik oldalukra fektetve, felhúzott lábakkal - ún. zsugorított pózban temették el edények, kőbalták, kőkések, kőbuzogányok, vésők, tengeri kagylókból, csigákból és rézből készült ékszerek, csonteszközök, vadkanagyar-lemezek társaságában.
 
  

Például tengeri kagylóhoz hogyan juthattak hozzá a korabeli emberek?
A fenti leletek egy részének alapanyagát igen messziről szerezték be használói. Az ékszerek anyagát képező Spondylus-kagylókat és Dentálium-csigákat a Földközi-tenger partjáról, a kőeszközök alapanyagát jelentő kovát Szentgál mellett az Északi-tenger partvidékéről, a késekhez használt obszidiánt a Tokaji hegységből szerezték be. A sok száz vagy ezer kilométeres utakat a kerék ismerete és a ló felhasználása előtt gyalog kellett megtenni. Ezen anyagok tömeges jelenléte viszont arra utalt, hogy a korábban feltételezetnél sokkal jelentősebb és szerteágazóbb volt a 6500 évvel ezelőtti európai kereskedelem.

Milyen temetkezési formák kerültek napvilágra?
A rangosabb halottakat négyszögletes fából készült sírkamrában temették el, ami fölé kisebb dombot is emelhettek. Ez a temetkezési szokás korábban ebben az időszakban ismeretlen volt.
A több mint 700 sír között számos különleges is adódott: edényben eltemetett kisgyermekek, kettős temetkezések, ahol az anyát gyermekével helyezték a sírba, rituális csonkítások - a csontvázak egy részének hiányzott a koponyája vagy a lábcsontjai, üres sírok, kutyás temetkezés.
Meglepő, hogy a sírokban fekvő csontvázak alapján a korabeli emberek hasonlóan magasak voltak, mint a maiak. Ez ellentmond a korábbi hiedelmeknek, melyek szerint az őskori emberek az alultápláltság miatt lényegesen alacsonyabbak voltak a ma élőknél.

   

A Lengyel-kultúra antropomorf edénye Bátaszékről   

 

Az M6 autópálya Tolna megyei szakasza megelőző régészeti feltárása során megkutatott lelőhelyek közül kiemelkedik a későneolit-korarézkori Lengyel-kultúra hatalmas kiterjedésű telepe és temetője, amelyet Alsónyék és Bátaszék határában érint a nyomvonal. Itt a dombok előtti, időszakonként vízzel borított teraszon egy közel másfél km hosszú, átlag 3-400 méter szélességű lelőhelyből hasít ki a nyomvonal 15 hektárnyi területet, amely két lelőhelyre (10/B és 11.) oszlik, a kettő közötti határt a Lajvér-patak mesterségesen ásott medre jelenti. A telepobjektumok közül a nagy kiterjedésű, talán agyagkitermelő gödrök mellett mintegy 20 db feltárt, téglalap alaprajzú cölöpházat kell megemlíteni. Az cölöpházak tengelye észak-dél, hosszuk meghaladja a 15 métert. A házak körzetében találjuk a sírcsoportokat, amelyekben helyenként 80-90 zsugorított csontváz található. 2006-2007-ben összesen több mint 1400 sírt tártunk fel. A rangos sírok nagy méretűek és négyszögletesek voltak, több esetben a sarkukban lévő, sírépítményre utaló cölöplyukakat is megtaláltuk. A sírokból előkerült leletanyag változatos volt: kőkések, kőbalták, kőbuzogányok, spondylus kagylóból, és dentalium csigából, valamint rézből készült gyöngyök, rézgyűrű és nagy mennyiségű kerámia dominált. A zsugorított sírok közül többen figyeltünk meg spondylus kagylóból készített fej-, vagy övdísz maradványát. A kerámiaedények formája nagy változatosságot mutatott: csőtalpas és egyszerű tálak, kisebb ovális tálkák, Butmír-edények, poharak kerültek elő. Az edényeken általános volt a vörös festés alkalmazása. A leletek alapján a telepet és a temetőt a Lengyel-kutúra II. és III. fázisába sorolhatjuk. Hasonló méretű, mintegy 1,5 km hosszú későneolit korú lelőhely nem ismeretlen Tolna megyében: Györe-Bocok lelőhely hasonló paraméterekkel rendelkezik, annak feltártsági foka azonban eltörpül a bátaszékiéhez képest. A 10/B és 11. lelőhely Lengyel-kultúrás települése és sírcsoportjai az összességében 15 hektárig emelkedő feltárt területének és gazdag leletanyagának köszönhetően Európa egyik legnagyobb feltárt neolit lelőhelyévé vált.

   

A 11. lelőhely déli felén található egyik legnagyobb sírcsoport 326. objektum számú sírja egy ritka leletet tartalmazott. A négyzet alakú sírgödörben zsugorított helyzetben eltemetett felnőtt csontváza mellett egy ún. antropomorf edényt tártunk fel. A sírban oldalára dőlt edény típusát tekintve a háromrészes korsók közé tartozik. A korsót kézzel formálták, soványításához durva szemcsés aprókavicsot használtak fel. Alapszíne sárgásbarna, egyik fele a redukálódott kiégetés miatt fekete. Magassága 20 cm, szájátmérője 11,5 cm. Érdekessége és ritkasága abban rejlik, hogy a korsó egyik fele férfit, a másik nőt ábrázol. Az edény enyhén kihajló peremsávjában, egymással átellenben egy-egy plasztikus, sematikus arc figyelhető meg. Az arcból a füleket, az íves szemöldököket, a kiugró szemeket és a hosszúkás orrot jelenítették meg. A női oldalon az edény kónikus vállán lévő két bütyök sematikus melleket ábrázol. A másik, valószínűleg férfi oldalon a karokat és a lábakat egy-egy pár puttonyedény fül jelzi, amely a Lengyel-kultúra jellegzetes edénytípusa.

 

 

Az őskori figurális díszű edények között rendkívül ritka az egy edényen egymással háttal álló emberek "Janus-arcú" ábrázolása. A 2006-ben feltárt 7000 éves bátaszéki antropomorf edény a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum egyik legérdekesebb és legértékesebb kultikus tárgya, amelyet vendégeink hamarosan állandó kiállításunkban is viszont láthatnak.

  

Tudhatunk-e valamit a korabeli hiedelemvilágról?
Egy gyereksírban olyan edényt találtunk, amelynek 2 oldalán egy-egy emberi arcot (szemet, szemöldököt, füleket, orrot) alakított ki készítője. Az egyik oldalon lévő emberábrázolásnak két mellett is kialakítottak, ezzel hangsúlyozták női mivoltát. Az arcos edényeket valószínűleg valamilyen termékenységi kultusz során használták - áldozatnak szánt ételt-italt helyeztek el bennük. Ehhez hasonló arcos edény korábban még ismeretlen volt a régészet számára. Talán a férfi és női attributum rituális egyesülését szimbolizálta termékenységi rítussal összekapcsolva. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy egy ősi kétnemű istenséget ábrázolhatott. Előkerülése szenzációs jelentőségű, mert írott források hiányában eddig szinte semmit sem tudtunk a korabeli vallási hiedelmekről.


A temetkezési szokásokon kívül miről mesélnek nekünk a leletek?
A leletek abból az időszakból származtak, amikor a település és a temető nem különült el egymástól, a sírokat a házak között csoportokban találtuk, bár temetkezésre valószínűleg a telep már felhagyott részét használták. Megtaláltuk a lengyeli kultúra ún. hosszúházait. A 20-25 m hosszú, 8-12 m széles cölöpvázas épületekben 3 generációs nagy családok élhettek együtt, és itt tarthatták a terményt, esetleg a háziállatok egy részét is.
A sírok és a házak Kr. e. 4-4,5 ezer közötti időszakra a rézkor elejére keltezhetőek, amikor a fémek közül elsőként a rezet kezdték felhasználni. Ekkor még főleg ékszereket (gyöngyöket, gyűrűket, karpereceket) készítettek belőlük. Ismerhették azonban már a rézbaltákat is, bár ilyet nem találtunk (ebben az időben óriási értéket jelentett), de a kőbalták egy része ezek karcsú formáját utánozta a korábbi tömzsi, masszívabb és használhatóbb forma helyett.
A lelőhely északi részén kelta település került elő. A házak egymástól nagyobb távolságra, elszórtan helyezkedtek el, közöttük kutak és néhány kemence került elő.
Feltehetően a település lakói létesítettek temetőt a lelőhely déli részén lévő kisebb dombon.
19 szórthamvas és 5 csontvázas temetkezés került elő ebből a korszakból. Előbbiek esetében a hamvakat egy kupacban találtuk a sír középső részében. Két esetben a hamvasztásos sírok gödrében sírépítményre utaló nyomot (4 cölöplyukat és azokat összekötő deszkakeretet) találtunk. Az egyik sírt körárok vette körül. A sírok jellemző leletei voltak az edények mellett a 3-4 hólyagból álló bronz láb- ill. karperecek, a gyöngyfüzéres karperecek, övláncok, drótfibulák, gombos nyelű vaskések, a férfi sírokban az összehajtogatott kardok, egy esetben lándzsahegy. A fentiek alapján a temető használatának idejét az ún. La Téne C időszak végére, a Kr. e. 1. századra tehetjük.

 

 

Egy 7000-éves késő neolitikus lengyeli kultúra települését,és temetőjét tárták fel Alsónyék-Kanizsa-dülő és Lajvér falu határán.A Zalai Gaál István(MTA Régészeti Intézet)vezette ásatás során kiderült,hogy a őskor embere gazdag mellékletekkel látta el halottait a túlvilági létre.

Itt tárták fel,talán Európa leggazdagabb őskori tőrzsfőnök sírját mondta el Zalai-Gaál István professzor.

Kép

 

 

A professzor kifejtette:a kettő méterszer 2 méteres sír cölöpszerkezetű,a tözsfőnök nyugheje fölött valószínüleg egy építmény magasodott.Ezt a sírt 4 sarkába leásott hatalmas cölöp tartotta.A cölöpk mellé helyezték el az edényeket,amelyekben a halottnak a túlvilági létre szánt ételt és italt helyezték el.A sír feltárása a gazdag leletanyag miatt 3 napot vett igénybe-emelte ki a szakember.

Zalai-Gaál István rámutatot arra: sír tartalma az elhunyt társadalmi szerepére utal.A leletek kött hatalmas csiszolt kőbaltára,kőékekre,az ebből az időszakból legnagyobb méretű kőkésre,őstulok szarvra,márvány buzogányfejre,valamint egy csiszolt,formájában már kora rézkori fejszéket utánzó kő harci eszközre bokkantak.

Alakja arra utal,hogy már ismerték a fémfejszéket,de még nem volt fémük és kőből utánozták-hangsúlyozta Zalai-Gaál István.Mind elmondta,a halott nyakán több száz rézgyönyből és kagylóból készült ékszert találtak.Kagylóból faragott gyöngysor,korona ékesíti az edényeket is.A kagylók a földközi-tengeri eredetűk,az őskori cserekereskedelemútján kerültek elő.Ilyen ékszereket csak a leggazdagabbak vagy a vezetők engedhettek meg maguknak-hangsúlyozta Zalai-Gaál István.

Kép

                         

    

Kép

 

 

 Koponya került a kemence közepébe
Réz karperec került elő a lengyeli kultúra egyik sírjából Alsónyék és Bátaszék
között. A lelet bizonyítja, hogy az M6-os nyomvonalán zajló feltárás minden
héten hoz meglepetést.


Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a régészek - Somogyi Krisztina, Hornok Péter és Gallina Zsolt - a Lajvér patak környékén található lelőhelyen. A munkaárkok akárha medencék lennének. - Ez itt mind talajvíz - mutat a kisebbfajta tavacskákra Gallina Zsolt. Mindezek ellenére a talaj nem őrizhette meg titkát. Felszínre került közel tíz süt-, illetve füstölőkemence közel hétezer évvel ezelőttről. Valamennyi jól átégett a tartós használat miatt. Az egyik sütőtérben, bizarr mementóként, gyermek koponya árválkodik. Csak találgatni lehet, hogy miképp került ide. Akárhogyan is van, az biztos, hogy ez a kemencebokor egyedülállónak számít ebből a korszakból. Kicsivel odébb a földet egymástól szabályos távolságban lévő gödrök szabdalják. A késő neolitikumban - mintegy hatezer éve - már egészen ügyesen építkeztek őseink: az egykorvolt cölöpök helyének szabályossága azt bizonyítja, hogy a részletekre is ügyeltek. A lengyeli kultúra népe nemcsak házait, hanem sírjait is az utókorra hagyta. - Csiszolt kőbalta és penge - mutat egy csontváz tartozékaira kalauzunk. - A sírok többségében italok és ételek tárolására szolgáló edényeket is találtunk. A csőtalpas tálak, bögrék, fazekak egy részét jellegzetes vörös festéssel látták el égetés után. A szomszédságban, a 11. számú lelőhelyen Hornok Péter ad ismertetést az ásatásról. Ezen a részen három korszak leletei kerültek elő. Először a késő neolitikus-kora rézkori lengyeli kultúra népessége telepedett meg, mintegy hatezer éve. Őket a kelták követték, sírjaik három-négy hólyagból álló láb- és karpereceket, gyöngyfüzéres karpereceket, övláncokat, drótfibulákat és gombos nyelű vaskéseket rejtettek. A római kort egy árokrendszer képviseli. A régészek szerint kisebbfajta rejtéllyel állunk szemben: ugyanis egyelőre nem tudjuk, hogy mire használhatták a császárkorból ránk maradt, hosszú árkokat.

 A sírok jó része rendkívül gazdag volt edényekben(ezekben ételt-italat edtak a halottaknak a „túlvilági”létre),s melléjük helyezték csiszolt és hasított kőeszközeiket(nyéllyukas kőfejszéket és kőbuzogányokat,laposbaltákat,ékeket,silexkéseket és pengéket,csont és agancseszközeiket).

 

Az ékszereket nyers rézből kalapálták,de a Földközi-tengerből szérmazó Spondylus-kagylót valamint Dentalium-csigát is felhasználták a díszítésre.A temetkezések közül jelentőségükben kiemelkednek az ún.főnöki sírok,melyek négyszögletesek(ellentétben a többivel,melyek ovális alakúak)és mélyek,benne cölöpszerkezetű,hatalmas méreű sírépítmények nyomai fedezhetők fel.ennek különlegességét az adja,hogy ilyeneket eddig még találtak a közép-európai neolitikumban.E sírok rendkívül gazdagok,mindez az eltemetett személyek közösségükön belüli kiemelkedő(vezető)szerepére,helyzetére utal.

 

A kutatott településen a dunántúl lengyeli kultúra esetében elsőkén bukkantak cölöpszerkezetű,ún.”hosszúházak”maradványaira.E házak körülbelül 20 m hosszúak és 8-10 m szélesek voltak.Ehhez hasonló építmények nyomai eddig csak Zengővárkonyból voltak ismeretesek,itt azonban az ember végigsétálhat szinte az egykor”neolitikus utcán”.

Jelenleg Lajvér község melletttöbb ásatási területen folynak a régészetifeltárások, ezek nagy részének Osztás Anett,a Magyar Tudományos Akadémia RégészetiIntézetének ásatásvezető régésze az irányítója.Osztás Anett elmondta, hogy az első kétévben 33 ezer, az idén már 42 ezernégyzetméter területet tártak fel. A területena korai neolitikum időszakából a Starcevokultúra,míg a késő neolitikum és korarézkor időszakából a Lengyeli-kultúraleleteit ásták ki. A közel hétezer évesLengyeli-kultúrát komoly kereskedelem, azállatok háziasításának magas szintje ésösszetett, szervezett társadalmi szerkezet jellemezte - mondta el az ásatásvezetőrégész. Oly mennyiségben találtak őstulokmaradványokat, hogy arra lehet következtetni,akkortájt a húst hússal ették. A többrégészből álló csapat eddig közel kétezer sírttárt fel a Lengyeli-kultúra időszakából.Osztás Anett megemlítette még, hogy ebbőlhatszáztíz sír került napvilágra a jelenlegfolyó ásatáson. Kiemelkedő jelentőségűekaz itt található oszlopszerkezetes sírok, amelyektudományos szenzációnak tekinthetők.Lajvéren ezen felül kiástak negyven darabföldfelszínre épített, oszlopszerkezetesépületet is, amely mutatja, hogy egy kompletttelepülést rejtett magában a föld mélye.Az ásatás jelentőségét bizonyítja, hogy számoskülföldi szakember mellett nemrégenszemélyesen megtekintette meg a feltártterületet a korszak kiemelkedő szaktekintélye,Kalicz Nándor is.

 

Az eltérő arculatú tájak kínálta változatos életfeltételek,a dombok és az ártér erdeinek vadjai,a síkra nyíló völgytorkok patakjai(Lajvér,Kövesd,Szenta.)az ármentes terasz,a halakban bővelkedő vizek,a kiterjedt nádasok madárvilága,mind-mind közrejátszottak abban,hogy az ember korán megvetette itt a lábát.

Számos bizonyíték került felszínre,hogy éltek állatok a mai Lajvér területén:pl LÓ.nagyméretü”Würmi”-ló(Equus species).

Mayer Vendel gazdálkodó az udvarát lezáró meredek Gubaci hegy aljában pincéjét bővitette.kb 8m mélységben talált a „csont breccsa 1”törmelékre,mely a Würmi ló foszilis csontjait foglalta magában.Szürke márgában.Szürke márgában tektonikus(?)nyomás következtében összepréselődött csontok:

.koponya törmelék felső szemfogakkal(caninus sup.),ez ménre utal,

.felkarcsont(hunerus),

.alkarcsont(radius),

.kéztőcsontok(carpailae),

.bordák(costae)töredékei.

A Riss/Würm interglaciális és a Würmi eljegesedés közt élt,negyedik faunahullámba tartozó állatfaj.A Würmi eljegesedést követően khalt,ezért korjelző állat.Térségünkben nagy jelentőségü lehet.

 

MAMUT.Mayer Vendel pincéjében,a Würmi ló közelében,löszmurva rétegében mamut csontjaira is bukkant(1983),de nagy része a földben maradt.

Három darab felkarcsont(hunerus diaphusis)

.felkar forgó(caput humeri),lapocka darab(scapula) felső fog(M.szup.)

A mamut a Würmi eljegesedés”Primigenius fauna”vezérfaja,mellyel együtt élt a gyapjas orrszarvu,barlangi medve,taránd szarvas stb.100.000-30.000 évvel ezelőtt,a felső pleisztocén negyedik faunahullámának fajai.

 

1.Lovász-Wein,i.m.104.Délkelet-Dunántúl magas Pannon hátain mind kevesebb folyami homok maradt meg,vörösagyag és lösz képződmények az erősen erodált.

 

Pannon térszintre települnek a hasadék kitöltésében mészmurva közbetelepülések,cseppköves mészképződmények is vannak,helyenként sok benne a csonttöredékek,amelyet „csont breccsának”neveznek.

A BRONZKOR EMLÉKEI LAJVÉRON

 

A bronzkorban,mely időszámításunk előtti hatodik századik terjed,megtalálható az ember jelenléte Lajvéron.

Nemcsak közvetlen környékünkön,Alsónyéken,Betekincspusztán,Furkón,Bátán talált Wosinszky bronzkori leleteket.Lajvér fölött a Gubac hegyen kimutatta a bronzkori kelta védműveket,födvárat.

 

„Az időszámítás előttiévszázadokban itt letelepült kelták hatalmas földsáncokat építenek (Lajvér, Kövesd, Báta)”erdőt irtanak, és művelés alá vonják a délies lejtőket,és az ármentes területek nagy részét.Lajvér-falu fölötti Gubaci hegy szintén az őskori védművekhez tartozik.E magányosan magasban fekvő,jelenleg szőlővel beültetett hegyet 2/3 magasságban meredek part veszi körül északnyugati részén még a teraszozás is épen maradt fenn.

A vaskorból már írásos emlékeink is vannak,s a népeket már név szerint is,ismerjük de történeti ismereteink jórészt most is még régészeti leletekből erednek.

A vaskor első szakaszában kelták tanyáztak megyénkben.Közelünkben a bátai Öreghegyen,de főleg Szekszárdon találtak sok emléküket.Ennek következménye lett,hogy a Szekszárdi dombság.a magaspart és a Duna árterében kialakuló teraszszigetek váltak történelmünk színterévé.

 

 

A KELTÁK

 

Az őskorszaknak legalább  előttünk névtelen népei után  a kelták voltak az elsők,kiket nevükről ismerünk s ezt a történelmi feljegyzéseknek  köszönhetjük.

Hazánk területéről legelőszőr a görög történetírók tesznek említést.

De ezen legelső feljegyzésekben a tőlünk északra fekvő népeket csak „hyperboraeusoknak” hívták vagyis olyanoknak,kik „Boraes 2” észeki szél fuvallatán túl laknak.

 

2.Bóra:Északkeletről fújó hideg és száraz téli szél az Adria –tenger északi partvidékén.

 

 

Ptolomaios,ki a Krisztus születése előtti V.században élt,hazánk területét a nagy „Scytiához 3”veszi,melyről csak annyit tudott bizonyosan,hogy rabolni szerető,egyik legelőről és vadászterületről a másikra költöző nép lakja azt.

 

A kelták nem képeztek összetartó, államoz, hanem különböző törzsekre oszoltak, kiknek külön területük, főhelyük, s fejedelemségük volt.

A kelta-„etruszk 4”összeköttetésből maradt reánk még a Bétán talált vadkannak szép bronz szobra, továbbá azon temérdek borostyángyöngy.

 

 

3. Szkíta: Ukrajnában és Dél-Oroszországban élt, iráni nyelvű ókori nép, egyes töredékei Magyarországon is letelepedtek.

 

4.Etruszk:Az ókori Etruriának (a mai Toscanának)még felderítetlen eredetű lakói a latinok előtt.

 

  

A keltákat a rómaiak váltották fel,akik Krisztus után 8-ban kezdek Pannónia,azaz Dunántúl meghódításához,majd később négy provinciára osztották:Felső-Pannónia,Alsó-Pannóniára,Valeriára és Savariára.Valeria tartomány Calerius császár felesége,Valeria után kapta a nevét és a római Imperium határfolyója,a Duna mentén feküdt.

Ebbe a Provinciába tartozott tehát a későbbi Tolnamegye és Lajvér

 

  

 

A római és a török korra milyen leletek utalnak?
A keltákat valóban a római kor követi. Legjelentősebb emlékük az a 3 koncentrikus árokkal körülvett árokrendszer, melynek funkcióját máig rejtély fedi. Valószínűleg katonai célt szolgált, bár a szerkezete nem volt teljesen szabályos, ami ellentmond a római katonaságtól megszokott mérnöki precizitásának. Elképzelhető, hogy egy római őrtorony (ún. burgus) nyomait fedeztük fel.
Az arcos edényhez hasonló szenzációt jelentett az a török időkből származó, a Lajvér-patakon átívelő híd is, melynek faszerkezete szokatlan épségben maradt meg a patak nedves hordalékkal elzárt medrében - ennek feltárása jelenleg is tart. Régóta ismert, hogy Bátaszéken Buda elfoglalása után a törökök palánkvárat építettek, az ebben állomásozó délszláv katonaság által behozott jellegzetes kerámia is előkerült a híd maradványai között. A faszerkezet összetartására szolgálhatott a nagy számú kovácsolt vasszeg és kisebb ácskapocs. A leletek alapján a híd még a 17-18. században is fennállt!


Az útépítésekkel szerencsére együtt jár a tervezett nyomvonalak régészeti kutatása. A jövőt építve így a múltba láthatunk, melyet megismerni nem csak öröm, hanem kötelességünk is.

 

  

 

Környékünk a Római korban

 

 

A római út az őskori ártér nyugati emelkedésén a szőlőhegy lábát kísérő dűlőúton hagyta el Várdombot,amelynek erdőjében feltehetően a cohorsII.Asturum ét Callaecorum tartózkodott.Az út egyenesen haladt a téglagyártó” Breacus Cohors 5” erődjéhez.

 

 

5.Visy(1989)Minden bizonnyal itt gyártották a Cohors VII Breucorum és Cohors II Astorum et Callaecorum által a távoli erdőkbe szállított jóminőségű téglákat.Nem messze innen került elő a limes út mentén a Gubac aljai két mérföldkő.

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

sandornemes@voila.fr

(nemes sandor, 2012.07.04 17:46)

sziveskedjenek képet kuldeni az akkori lajveri iskomàrol mikor ott volt tanito az apàm. Fontos lenne; Koszonom

6455 Katymár Szent László utca

(Kovács János, 2011.05.15 11:29)

Helo nagyon érdekes amit itt olvastam, sokmindent megtudtam Lajvér történelméről, amit még máshol nem is hallottam köszi.

Re: 6455 Katymár Szent László utca

(Kovács János, 2011.05.15 16:27)

Üdvözlöm!
Örülök,hogy sok érdekességet megtudott amire kiváncsi volt.
Remélem többször meglátogatja az oldalamat és még a másik oldalaimat is ahol még többet megtudhat a környékről!

Tisztelettel:Zörényi Tibor

budapest

(nyéki károly, 2010.11.24 12:55)

gratulálok a munkádhoz, látom, hogy komolyan érdekel ez a vidék; még soha nem jártam arra, pedig a képekből ítélve szép hely lehet, talán az őseim onnan származnak,onnan is kerülhettek szekszárdra; most ott kutatom őket, így vetődtem el ide

Bátaszék Lajvér

(Zörényi Tibor, 2011.03.21 20:40)

Tisztelt Nyéki Károly Úr!

Köszönöm,hogy megtekintette az oldalt és remélem sok érdekes dolgot talált rajta!

baja dózsa gy 121

(ács erika , 2009.06.22 15:08)

szia jó hogy lajvér történetét le írtad,a májer pincéjében a mamut csont erröl nem is hallottam ügyes vagy