Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lajvér Története II

2008.02.02

 

Az első mérföldkövet,Septimus Severus kövét 199.évből,1770-ben találták a bécsi császári és királyi Terézániumba került,jelenleg a Münz und Antikén Cabinet tulajdona

Maximinus császár /235-238/mérföldkövét,1980-ban találták.Csanády gyűjteményébe került,aki a Szekszárdi Múzeumnak ajándékozta.Jelenleg a múzeum mérföldkő gyűjteményébe látható.

E kövek őrzik térségünk első írásos emlékeit a 2-3.századból.

Gubac-alj,Kanizsa dűlő,felettük emelkedik a kerekhegy és a Gubac-hegy,melynek fennsíkján őrtorony állt.

Bizonyítja:a sánc felépítése,a lajvéri oldal cölöp-erődítése,ahol Mayer Vendel háza feletti löszfalban egy ép”Pompei típusú”forgó malomkövet

 

(Analógiája Dunaújvárosban és Aqvincumba látható mint „Pompei típusú” malomkövek.)

 

Talált,melyet a burgus helyőrsége használhatott önellátásra.

A mórágyi völgy torkolatánál is római kövesútra akadtak,amely a Lajvér patakot átlépve déli irányba haladt.

A limes  út terméskő alapja/statumen)a falu közepéig követhető.Ma már modern aszfalt burkolat van felette.Valószínü,hogy itt a  lajvéri völgy nyílásában katonai állomás volt,ahol Cohors VII. Breucorum tartózkodott.

 

(Kurva-völgy-ből kiinduló spirális út vezet a vélt őrtoronyhoz.)

 

A tapográfiai viszonyok olyanok,hogy lajvéri hegytől Szekszárdig nem lehetett volna az utat máshol vezetni,mint a Szekszárdi hegylánc aljában.

Ugyanis ezen a Szekszárdi hegyek is a Duna közötti mély lapályon az Alsónyék,Pilis,Decs,Őcsény határain keresztül-kasul húzódó régi Sárvíznek számtalan kanyarulat s a számos kisebb vízér nemcsak célszerűtlenné,de majdnem lehetetlenné tette volna itt az Útnak egyenes irányba való megépítését.

A mély lapályon,az egyetlen őcsényi costellumot kivéve,a római építkezésnek semmi nyoma sincsen.A hegyoldalban végig vannak római leletek. A római és középkori hadiút mentén vagy közelében létező települések:A Via Regia Dunaszekcsö fölött lépett Tolna vármegye területére,s a hegytetőn haladt­­­­­.Így csak bekötőúttal volt kapcsolata a nyugatra Szentmárton vagy Mártinca,valamint a Duna mellett létező Bátatő faluval,s a Sárvíz fölött magasodó Bátai bencés apátsággal.

Római lábnyom Bátaszékről

 Pénzérmék sokasága, és római kori finomkerámiák mellett számos egyéb érdekesség is előkerült Bátaszék térségében, ahol az M6-os autópálya építéséhez kapcsolódóan egy római kori településkomplexum maradványainak feltárása folyik.

 

A leletek közül a legkülönlegesebbnek egy eredetileg életnagyságúnál nagyobb bronzszoborhoz tartozó több ujjtöredék és egy római lábnyomot megőrző tégladarab számít. Az ásatást a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) munkatársai végzik Majerik Vera régész vezetésével.

Az már korábban is ismert volt, hogy ezen a területen vezetett keresztül egy fontos római kereskedelmi és hadi út, amelynek egyik mérföldkövét a közeli majorban találták meg. A terület felderítéséhez korábban a szekszárdi Wosinszky Mór Múzeum készíttetett légifelvételeket, amelyeken a szántóföldi növényzet jól láthatóan kirajzolta a felszín alatt még takarásban levő nagyobb objektumokat. A szabályos négyzetek egy-egy római kori épületegyüttes földművének maradványaira utalnak.

"A terepbejárási adatok és a légi felvételek alapján azonosítható lelőhely a Lajvér patak medrének áthelyezése során került a földmunkák sávjába. Az új meder kiásásával az egész lelőhely megsemmisül, így csak az azonnal elkezdődött régészeti feltárás biztosíthatja a leletek, illetve a római kori emlékek értékes történeti információt hordozó adatainak megmentését" - áll a KÖSZ közleményében.

A lábnyom  

A feltárás még csak az elején tart, de már eddig is látványos eredmények születtek. Az eddig előkerült több mint ezer kisebb fémlelet, köztük meghatározó mennyiségben pénzérmék és egyéb tárgyak alapján már most megállapítható, hogy az i.sz. 2-3. században igen élénk áruforgalom lehetett a Római Birodalomnak ebben a szegletében is.

 Az egyszerű katonai támaszpontokról, de még a kisebb gazdasági és lakóépületekből is szokatlan mennyiségű pénz és terra sigillata - finomkerámia, a római kor porcelánja - bukkant elő. Ennek alapján feltehető, hogy ezen a területen eredetileg esetleg egy fontosabb, megerősített kereskedelmi csomópont, piachely volt. A feltárás során megfigyelhető részletek sokban pontosítják, kiegészítik azt a képet, amely a 2-3. századi Pannonia hétköznapjairól, a kereskedelmi áruforgalomról, a tárgykultúráról eddig ismert volt.

A kutatók arra is rámutattak, hogy a pontosabb következtetésekhez nem elegendő összeszedni a földben található töredékeket, feltárni az épületek romjait, hanem a leletanyag helyzetét, egymáshoz való viszonyát is meg kell figyelni, rögzíteni, dokumentálni, "hogy a következő nemzedékek is olvashassák azt a könyvet, amelyet a Szakszolgálat régészei most nyitnak ki az ő számukra is".

Északra tartó útja során elhalaladt Farkasd falu mellett,majd Kövesdnél átkelt a Lajvér völgyön,érintette Kesztölcöt,ahol vámszedő hely is volt.Laknál,Kürt falutól északra bukkant ki újra a Sárközre néző teraszra:Ezután Almás,Ebes,Csatár falvakat érintve jutott el Szekszárdra. Az úttól nyugati irányba a völgyekben két jelentős település létezett hozzá viszonylag közel:Nána és Nyír vagy Nyírszó.

 

A Szék-laki útmentén lévő települések:

Széktől északi irányba haladt ez az út a mocsáron át,majd a mai Lajvér körül kapaszkodott fel a löszpart magasabb szintjére,s követte távolról a Sárviz folyását.Itt az első település a Sárvíz és Lajvérpatak összefolyása körül Lángfő lehetett,s a közelébe feküdt Moha,talán a mai Lajvér helyén.

 

A népvándorlás hullámai fokozatosan gyengítették a kettészakadt Római Birodalom nyugati felét.

Ennek egyik fontos mérföldköve volt a hunok megjelenésének Pannóniában.

A hun birodalom összeomlása(453)után,a germán,szláv és finnugor népek váltották fel.

 

Kép

Római és középkori út részeit találták meg Szekszárdon a Kadarka utcánál.Ugyan

csak a teraszra ült a honfoglalás után egész sor település is:Szekszárd,Ebes,Almás,Csatár,Kesztölc,Lajvér,Kövesd,Lángfő,Farkasd és Bátatő.Ezeken át haladt a mindenkori,Balkán felé vezető sratégiai főútvonala is.

Forrás:Sümegi József:Hol volt a cikádori csata?

 

Kép

 

 

A Magyarok és Hunok eredete e Szentírás szerint

 

Miként a Teremtés Könyve tizedik fejezetében írja a történetírás tanítómestere:Ezek Noé fiainak nemzetségei:három fiától,nevezetesen Sémétől,Kámtól,és Jáfettól a vízözön után hetvenkét nemzetség származott.Jáfettól tizenöt,Kámtól harminc,Sémétöl pedig huszonhét.Szétszóródttak a világ három részébe:Sém Ázsiába,Kám Afrikába,Jáfet Európába került.

A Magyarok Jáfet fiától Magyortól származnak,aki a Szent Szigilbert antiochiai püspöknek a keleti nemzetekről szóló krónikája szerint ötvennyolc esztendővel a vízözön után bément Evilat földjére,és feleségétől,Enétől nemzette Magyort és Hunort:róluk a magyarok és hunok nevezete.

 

A magyarok elterjedésének kezdete „Szittyaország Szkíta”Keleti részén

 

„Történt az után egy napon;hogy vadászat okából kiszálltak a kietlenben szarvasünő bukkant elébük ezt Meótisz ingoványaiban üldözté;,futott előttük,ott azonban teljességgel eltűnt;sokáig keresték,de semmiképpen fel nem lelhették.

Bebolyongták azután ezt a mocsárvidéket,és úgy találták,hogy alkalmas a nyájak legeltetésére;visszatértek hát atyjukhoz és tőle engedelmet kapván,minden jószágukkal bementek a meótiszi mocsarakba,ott is maradtak,és legeltették nyájaikat.Meótisz vidéke pedig határos;egyetlen gázló kivételével mindenfelől tenger övezi;folyóvizekbennövényzetben,erdőben,halban,vadban,madarakban bővelkedik;ki-bejárni ott bajos dolog.

 Elérkezvén tehát a meótszi mocsarakba,nyugaton megültek ott öt évig;a hatodik esztendőben pedig kimentek;a pusztaságba a sátrak alatt a Bereka-fiak feleségeire és gyermekeire bukkantak, amint férjeik nélkül a kürt ünnepét ülték és történetesen éppen zene hangjai mellett táncot jártak;jószágostul gyorsan elragadták őket Meótiszingoványaiba.A vízön után ez volt az első rablás.Úgy esett,hogy ama csatában a leányok között Dul,alán fejedelemnek két leányát is ragadták;egyiket Hunor,másikat Magyor vette feleségül:ezektől az asszonyoktól erednek mind a hunok és magyarok.

Történt ezután,hogy a meótiszi ingoványok közt lakásukban igen erős nemzettségé kezdtek gyarapodni,s ama föld már be sem fogadhatta,nem is táplálhatta őket.

 Portyákat küldtek tehát onnan Szittyaországba,finom ravaszsággal kikémlelték azt a szittya vidéket,majd gyermekeikkel és barmaikkal bementek amaz országba,hogy ott maradjanak.Midőn bementek arra a földre,az alpazurokat találták ott,akiket most ruténoknak neveznek,ezt a lakosságot kiölték,kiűzték,kiirtották,és méltóak lettek arra,hogy szomszédaik kedve ellenére mai napig bírják ezt a földet.

 Szittyaország vidéke Európában fekszik és kelet felé terjed:egyfelől az északi tenger,másfelől a Rifeus hegyek határolják,kelet felől Ázsia,nyugaton az Etel folyó,vagyis a Don.Benszülött nemzetségei nyugalomba élnek,hívságokkal foglalkoznak,természet csúfjára szeretkeznek,kedvelik a rablást;általába inkább barnás színűek,mintsem fehérek.Szittyaország ugyan egy nevezet,ámde fejedelemkedés dolgában három országra oszlik:Baskíriára,Denciára és Magyóriára.Száznyolc tartománya van;ezeken Hunor és Magyor száznyolc fia osztozott ama száz és nyolc nemzetség okán,melyek ezeknek ágyékából kiszármazván,meótisz ingoványaiból mentek ki Szittyaorzágba.Szittyaországot keleten a jurianusok földje határolja,majd Tatárország,végül Mongólia hol ott van Európa vége.A forró égövi táj felöl azután kovarezmi nép lakik és Etiópia fekszik,melyet Kis-Indiának hívnak,majd dél és a Don vizének folyása közt áthatolhatatlan pusztaság van;e tájék levegője nemigen mérsékelt,ezért ott mindenféle kígyók teremnek,akkora békák,mint egy disznó,baziliszkuszok mérges fenevad,tigris és egyszarvú.

 A Don nagy folyó,Szittyaországban ered,s a magyarok Etelnek nevezik;átfolyik a szittya földet szegélyező havas hegyeken,azután változik meg a neve,és hívják Dónnak.Déli irányban körülötte lakik a kitánok és alánok nemzetsége,végül három ágban a kerek tengerben szakad.Szittyák országában ered a másik igen nagy folyó,a Togáta is;vadon erdőkön folyik keresztül,ingoványokon keresztül,ingoványok és havasok közt,ahová sosem süt a nap,ezeken túl Hirkániába ér,ahol az északi északi tengernek fordul.Mondják,Szittyaország hossza háromszázhatvan mérföld,szélessége szézkilencven.Fekvése olyan biztonságos,hogy csupán egyetlen helyen érhető el kicsinyke gázlón;ezért nem igázhat le a szittyákat soha egyetlen birodalom,még a Macedón sem,és ezértdemptusoknak is nevezzük őket,azaz exemptusoknak,hogy nincsen fölöttük hatalom,illetve uralom.Dentusoknak is mondjuk őket,fogas voltuk okából,mert miként a fogak,mindeneket megrágnak és megőrölnek;meg is őrölték mind a többi népeket úgy,hogy a rómaiak isten ostorának nevezték őket.

Ebben a Szittyaországban elég dúsan van berek,erdő,kellemetes növényzet,dúslakodik különféle vadakban.Keleti szomszédsága a besenyők és fehér kunok. Szomszédsága ugyancsak az északi tenger nyugati partja táján Szuzdalig erdős,kietlen,melyen ember át nem hatolhat;mondják,hogy ez nagy kiterjedésű s kilenc hónapig egyfolytában sűrű köd üli meg,a nap se látszik ama hónapokban,csak június ,július,augusztusban s akkoris csak naponta annyi óra hossza,amennyi hatodik órától a kilencedikig tart.Ama pusztaság hegyeiben pedig kristály található,griffek fészkelnek ott és ott költik ki fiókáikat a jégerfalk-madarak,melyeket magyarul kerecsennek hívnak.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.